Isten hozott a majomházban

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

Nézegetem a bloggertársak irományait. Vazze, ennyi lelkiroggyant szerencsétlent! Azért ez valahol durva. Miért kell nekem nyakig depressziósnak lennem, ha vetek egy pillantást mások életére? Most tényleg mi van? Mindenkinek agyára ment Dr. Csernus? "Neurotikus vagy. Bevállalod? " (Basszus, hogy utálom azt a kisstílű, puhapöcsű műmájert!) Nemá, hogy mindenki ilyen igazzy, mélyenérző melankolikus költőlélek legyen már! Az élet akkor is szép, ha belegebedtek.

Intermezzo: valahol a 2. sz. Belgyógyászati Klinika második emeletén apám ma is megvívja a harcát a rákkal, én meg túlságosan faszari vagyok, hogy bemenjek hozzá.

A hét kóanja: "Hová tűnnek a vidám emberek a plázákból zárás után?"