Köszönöm, nem veszek semmit. Már van civilizált világképem.

[...]érvényes az elv: életet életért,
szemet szemért, fogat fogért,
kezet kézért, lábat lábért,
égetést égetésért, sebet sebért,
horzsolást horzsolásért.
Kiv 21.23-25

Tegnap ButyTime kolléga linkelt egy jegyzetet Tóta W. Árpád tollából (billentyűzetéből), most én következem. A kitűnő publicistának ma reggel ezzel sikerült biztosítania az alaphangulatot. Nagyon nem tudok mit hozzátenni, az úriember kiválóan foglalta össze a véleményemet. Az életfogytnak már most is csupán egyetlen előnye van az akasztással szemben, az, hogy esetleges tévedés esetén van lehetőség perújrafelvételre. Amennyiben viszont bűnös az illető, akkor takarítsák szépen el a közelemből. Szarok rá, hogy a szemét hulladékmegsemmisítőbe kerül, vagy szeméttelepre, sőt, ha az utóbbi a megoldás, hát fizetem a tárolás költségeit, amíg le nem bomlik, de basszus, ne szállítsák már vissza az ajtóm elé pár év múlva, ha lehet még büdösebben! Rohadtul nem átmeneti raktározásért perkáltam.

Talán csak azt hiányolom, hogy a kapcsolódó linkek között ez nem szerepelt. No és akkor mi van, ha fiatalkorú vagy, drága öregem? Annyi a különbség, hogy a jó édes anyukádat meg az apukádat is rohasztanám egy darabig a Csillagban. Ha sikerült annyira csődöt mondaniuk a társadalomban való létezés terén, hogy két ilyen szutyok selejtet neveltek nekünk, akkor köszike, de rájuk sincs szükség.