Casual Depravity

Sikoltas a sotetben

2004-10-06T17:24:00.000+02:00

Nem tudom, mikor sírtam utoljára. Azt hiszem, hetekkel ezelőtt. Már semmit sem ad az önsajnálat. Világos volt, miért írok (miért nem írok) ide. Azt akartam, hogy figyeljenek rám. Sikoltoztam. "Itt vagyok, vegyetek észre, érezni akarom, hogy fontos vagyok." Hogy fontos vagyok valakinek. Bárkinek. Aztán abbahagytam, mert szégyelltem. Végül csöndesen elmúlt ez is.

Ahol most vagyok, már nincs senki. Itt csak sötét van. Itt már a képmutatásnak sincs értelme. Többé már nem fontos, hallja-e valaki a sikoltozásom. Nincsenek arcok, nincsenek kezek, amik lefoghatnának. Már nem is hiányoznak.

Ebben a vaksötétben, ami az értéktelen, értelmetlen és fölösleges életem, sorra lecsúszik a kezem minden kapaszkodóról, minden irányfényről kiderül, hogy káprázat. Egyetlen biztos fénypont maradt, és az apró, tudatosan figyelmen kívül hagyott csillag itt olyan élesen vág a szemembe, hogy bizonyosságot, megnyugvást ad a káoszban. Be akarom fejezni. Pihenni akarok.

dudumm... dudumm... dudumm...

2004-09-17T17:21:00.000+02:00

Még dobog. Újra itthon vagyok, miután rövid látogatást tettem a helyi Changeling Fan Clubban.

A sarki boltban orientálódtam horizontálisba, amikor lementem macskakajáért. Miután a mentő bevitt, és belémnyomtak pár csövet, hogy úgy néztem ki, mintha statiszta-válogatásra készülnék az új Aliens filmre, a doktor bácsik szépen elmagyarázták, hogy ha valaki négy napig nem alszik, nem eszik, és kizárólag cigin, kávén meg tequilán él, az meg fog dögleni. Én szépen elmagyaráztam nekik, hogy amint a mellékelt ábra mutatja, kibaszottul eleven vagyok, elevenebb mint amihez momentán kedvem lenne, úgyhogy dugják fel maguknak a szakvéleményüket. Ebben maradtunk. Tegnap csövetlenítettek, ma meg kiengedtek.

Hazafelé jövet vettem macskakaját, cigit meg tequilát. Kávé még van itthon másfél kiló. Egészségemre!

Ja, és a szar is le van szarva. Faszom.

Másnap...

2004-08-27T08:51:00.000+02:00

...minden fronton. Szétmegy a fejem, meghasad a szívem. Nagyszerű kombó az ébredéshez. Látom, tegnap (ma) megfelelően konstruktív hangulatban értem haza. Jól van, alakul már, alakul...

Asszem, ma hanyagolom Lemet, inkább Le Guint tördelem egész nap. Rohadtul nincs kedvem dolgozni, és nem vagyok hajlandó megutálni ezért az öreg polákot.

Semmi értelme...

2004-08-27T00:28:00.000+02:00

Semmi értelme. Kibaszottul semmi értelme ennek az egésznek. Dögöljek már meg! Mi a kurva isten fasza tart eddig? Vannak, akik csecsemőkorukban elpatkolnak. Nekem miért kell ezt csinálni? Álljon már elő az, akinek ennyit ártottam, hogy rászolgáltam erre! Bocsánatot kérek. Senkinek nem akartam rosszat. Kérem. Könyörgök! Hadd haljak már meg! Kinek jó ez?

Magány 1

2004-08-26T19:47:00.000+02:00

Azért "1", mert valószínűleg lesz még egy-két ilyen című post. Szóval elment. Szépen összepakolta a cuccait, és csaó. Persze nem tagadta meg magát, most is megpróbálta nyitva tartani a szokásos kiskaput, de bezártam. Előbb utóbb meg kell tanulnia, hogy minden döntés végleges, akármit is hisz. Nem lehet "átmeneti" döntéseket hozni, mert azok éppen olyan sebet hagynak, mint azok, amiket ő véglegesnek hisz. Beledöglök, annyira szeretem, de ezt most le kellett zárni. Sírt. Én is.

A Pretty Hate Machine szól, mint ilyenkor mindig. A jóisten se tudja, hányszor hallgattam már végig ezt az albumot. 17 éves korom óta minden szakítás után végighallgatom párszor. Valószínűleg több százszor hallottam már. Túl sokszor. Ismerek minden hangot róla, minden szólamot, minden szót. Az egyetlen biztos dolog az életemben.

Az életemben, amiről egyébiránt egyre biztosabban látszik, hogy ott basztam el, hogy megszülettem.

Visszamenni

2004-08-25T12:37:00.000+02:00

Néha magam sem értem,
miért óvatoskodunk annyira.
Legfeljebb nem zárjuk be
valamelyik hurkot, például
elhozunk egy deszkát a jövőből
és nem hozzuk vissza. Tegyük fel,
hogy emiatt a mikrováltoztatás
miatt elágazik a történelmünk
és más világvonalra tér rá.
Mi történik akkor?

Ariadna Gromova,
Rafail Nugyelman:
Nyomozás az
Időkutató Intézetben

Persze hülyeség, sőt, minimum önsorsrontás, de mostanában sokszor gondolkodom azon, milyen jó lenne visszaforgatni az időt. Újrakezdeni, mondjuk attól a naptól, hogy apám a kórházba került. Másként csinálni. Nem hagyni, hogy Cica elmenjen. Nem hagyni, hogy ennyire szétmenjen az életem. Nem tudom. Talán nem is csinálnám másként. Talán tényleg a kauzalitás börtönében éljük az életünket, és amikor azt hisszük kirándulni megyünk, csak a cellánkban teszünk pár tétova lépést, hol az ajtó, hol az ablak rácsain át pislogunk ki sóvárogva egy olyan világra, ami csak a képzeletünkben létezik.

Igen, hülyeség, mert visszamenni nem lehet. Éljük ezt a nyomorult életet, egyik napról a másikra, sohasem fordítva. Huszonkilenc éve rakosgatom az egyik lábam a másik után, s közben a saját magam készített szemellenzőtől azt sem látom, hogy megyek-e valahová, mint az igavonó, vagy csak körbe-körbe járok, mint a nyomtatóló. Azt hiszem nem is érdekel. Tizenöt éve, hogy próbálok valami rációt, valami fix pontot keresni az egészben, tizenöt éve, hogy semmi más nem tud megóvni az őrjöngő, tehetetlen dühtől, a végső kétségbeeséstől, csak a tudat, hogy ez sem tart örökké. Tizenöt éve, hogy a szabadság érzése annyi, hogy a végéről én dönthetek. Persze nem döntök, így ez is csak illúzió. Marad a szemellenző, marad a káprázat, amit mindig ott sejthetek a látóteremen kívül.

Aztán vannak viszont helyek, ahová vissza lehet menni. Az ilyen helyeken általában barátok szoktak lenni. Van egy ilyen hely, ahová vissza fogok menni. Jól esett, hogy írtak, hogy sokan bocsánatot kértek, sokat jelentett, hogy érdekli őket, mi van velem. Ők tehát a barátaim. Persze nem mindannyian. De ez egy olyan hely, ahol egy egyszerű /ignore paranccsal meg lehet szabadulni azoktól, akik nem a barátaim. Sokáig úgy tartottam, hogy az ilyesmi megcsúfolása annak az elképzelésemnek, hogy egy baráti társaságban azért érzem jól magam, mert szeretem az ott lévő embereket. Mindet. Aztán végiggondoltam, és rá kellett jönnöm, hogy maga az elv volt hülyeség (mint általában). Marad tehát az ignore. Listát nem írok. Gondolom, aki rajta van, majd észre veszi. Vagy nem. Nem igazán érdekel...

Kapitány a hídon

2004-08-25T11:45:00.000+02:00

Újabban személyiségteszteket töltök ki. Nem tudom, ez biztos jelent valamit, de nem igazán vagyok kíváncsi rá, hogy mit. Ez a legújabb a Firefly sorozathoz kapcsolódik. Nem linkelem, hogy kitől vettem az ötletet, gyakorlatilag mindenkitől. És az eredmény:

"The Captain"

Which Firefly character are you?
brought to you by Quizilla

Ez lassan kezd röhejessé válni...

Én egy SECL vagyok

2004-08-12T17:53:00.000+02:00

ButyTime kolléga linkelt egy érdekes személyiségtesztet.

Wackiness: 48/100
Rationality: 42/100
Constructiveness: 72/100
Leadership: 76/100

You are an SECL--Sober Emotional Constructive Leader. This makes you a politician. You cut deals, you change minds, you make things happen. You would prefer to be liked than respected, but generally people react to you with both. You are very sensitive to criticism, since your entire business is making people happy.

At times your commitment to the happiness of other people can cut into the happiness of you and your loved ones. This is very demanding on those close to you, who may feel neglected. Slowly, you will learn to set your own agenda--including time to yourself.

You are gregarious, friendly, charming and charismatic. You like animals, sports, and beautiful cars. You wear understated gold jewelry and have secret bad habits, like chewing your fingers and fidgeting.

You are very difficult to dislike.

Nocsak, nocsak...

Volt egy oldal, amit szerettem

2004-08-12T16:14:00.000+02:00

Búcsú az rpg.hu-tól:

Volt itt egy tendencia, miszerint egyre többen vagyunk a cseten, egyre nehezebben értjük meg egymást, következik ez abból, hogy a jelenlévők életkora egyre inkább szóródik, csakúgy mint az érdeklődési kör. Volt itt néhány ember (Herbie, Redguy, jómagam), akik úgy vélték, talán megpróbálhatnánk összehozni egy hasonló hangulatú szobát, mint amilyen a régi volt. Ez a néhány ember úgy döntött, ezentúl fellép az Irodalmira is egy másik nickkel, lesz ami lesz, egy próbálkozást megér, hiszen szerettük a csetet, úgy ahogy volt, viszont ez az új is értékes, jó dolog, semmi értelme megpróbálni erőszakot tenni rajta.

Én a megállapodásunk szerint fel is léptem, áthívtam pár embert, hátha egyetértenek. Talán agresszív voltam, de itt nem agitáltam, odaát sem kritizáltam senkit, a felmerülő kérdésekre megpróbáltam érdemben válaszolni, érvelni. Aztán persze amikor az érvek elfogytak, jött a gúnyolódás, a baszogatás. Én igyekeztem mindvégig úgy beszélni, hogy senkit se bántsak meg. Jobbítani szerettem volna, ha közben mégis akaratlanul megbántottam volna bárkit, attól elnézést kérek.

Ám szeretném elmondani, hogy mindezt úgy reagáltátok le, ahogy sohasem vártam volna tőletek. Külön köszönöm azoknak, akikkel az ötletet gyakorlatilag együtt találtuk ki, hogy teljes mellszélességgel kiálltak mellettem. Nagyot csalódtam, és nem hinném, hogy valaha beteszem még ide a lábam.

Tudom, hisztis picsa vagyok, de hát az a helyzet, hogy pont annyira érdekel a véleményetek, mint amennyire titeket érdekelt az enyém.

Ez sem az a közösség, ahol a továbbiakban jól érezném magam...

Egyedül

2004-08-08T17:18:00.000+02:00

Ülök a gép előtt, dolgozni próbálok. Sunyi az íróasztalon fekszik, nagy kerek szemekkel néz. Tördelni kéne, csak hát így nagyon nehéz. Cica ma már nem jön haza. Sunyi persze semmit nem ért. Időnként nyávog, játszani hív. De az is lehet, hogy Cica hiányzik neki. Hiába mondom neki, "egyedül maradtunk, Sunyikám", ő csak újabbat nyivákol. Én meg zokogok, ki tudja, ma hányadszorra.

Miért nem lehet kivégezni egyes fordítókat?

2004-07-26T23:44:00.000+02:00

Vannak napok (lapok?) amikor elgondolkodom azon, hogy vajon miért nem lehet kivégezni egyes fordítókat. Ilyenkor felrémlik előttem egy szép új világ, ahol a szerkesztő simán fogná a .45-ösét, és unott képpel tarkón lövi a delikvenst. A mai nap is ilyen.

Szeretnék közzétenni egy "fordítás"-t, amit egy önmagát "fordító"-nak nevező izé adott le. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a következő bekezdés egy ötletszerűen kiválasztott szakasz egy 25 íves munkából, nem rosszabb, mint az előző, vagy a következő bekezdés, csak épp itt "borult ki a bili". Lássuk elõször az eredetit:

Bonwetsch unequivocally sees Stalin's actions as decisive. However he also clearly shows not only how those actions directly destroyed the army command in the pre-war purges, how Stalin's personal shock and corresponding inaction following the German invasion contributed to the Soviet military paralysis, and how his repeated interventions and those of other military illiterates contributed massively to the setbacks of the Red Army. He adds to this the "atmosphere of suspicion, intimidation, irresolution" which Stalin's rule had created and which "severely impaired the professional self-confidence" of the army command.

Következzék a "fordítás":

Bonwetsch átverésnek tartja Sztálin tetteit. Ugyanakkor nem csak azt mutatja meg egyértelműen, hogy ezek a tettek miképpen rombolták le a vezérkart a háború előtti tisztogatások során, hanem azt is, hogy Sztálin személyes megdöbbenése és az ezzel együtt járó tétlensége mennyiben járult hozzá a szovjet hadsereg bénultságához, és hogy ismételt inváziója és más katonai analfabéták milyen hatalmas mértékben voltak felelősek a Vörös Hadsereg hátrányos helyzetéért. Hozzáteszi még, hogy a "gyanakvás, kényszer és tétovázás légkörében" amelyet Sztálin uralma teremtett, és amely a hadvezetés részéről "súlyosan párosult a hivatalos önbizalommal".

Figyeljük meg a bohém pajkosságot, ahogy a decisive-ből átverés lesz (utalván ezzel a saját tevékenységére), majd csapongva belefog a következő két mondatba, ahol voltaképpen teljesen véletlenszerűen feleltet meg angol szavakat magyaroknak (ez az úgynevezett dadaista fordító iskola, mely a Tristan Tzarától ellesett módszerrel a szótárt találomra felütve egymás után begépeli az ott talált szavakat), s ezt azzal igyekszik palástolni, hogy először kipusztít minden értelmet a mondatból, majd gúnyos kacagással meglóg az állítmánnyal. Az olvasó előtt felrémlik a jelenet, amint Szerjózsa és Ványa állnak a nyugati határon, és döbbenettel vegyes tisztelettel figyelik a Hős Vezért, amint - kedd délután lévén - ismételt invázióra vonul egy hatalmas tankkal (pedig csak intervene-ni akart). Szerjózsa és Ványa elgondolkodik, hogy vajh mit csinálhat most a hadvezetés, nem is sejtve, hogy az épp súlyosan párosul a hivatalos önbizalommal.
Szerjózsa és Ványa felháborodását talán még az sem csillapítaná, ha tudnák, nem hiába állnak ott bokáig a csikorgó orosz télben: igaz ugyan, hogy a rendszer, amit védenek elbukik, mégis valahol Magyarországon még ezután is lesz egy barom, aki az intencionalista történelemszemléletet következetesen internacionalistának fordítja majd, sőt, talán ebben az egy dologban lesz következetes.

Mindenki megnyugtatására közlöm: a könyv természetesen újrafordítás alatt áll.

Buzi-e vagy?

2004-07-25T13:09:00.000+02:00

Tudom, nem vagyok túl áptudét, dehát ez van, agyonnyom a meló.

Szal ezt csak mostanában találtam. Persze lehet, hogy már mindenki ismeri, de nekem még újdonság. Eszméletlen jó ez a szám, Secretman (Paizs Miklós) meg egy (buzi) isten. Ki kéne derítenem, hogy került ki a Belgából.

P.S. F*szom ebbe az új motorba, hogy jobban tuggya nálam, mit meg hogy akarok linkelni. Még azt is, hogy a f@szom az egy e-mail cím.

A világ legszebb cicája

2004-07-15T11:12:00.000+02:00

Ez a mostani postom Sunyiról fog szólni, aki a múlt héten érkezett hozzánk, és azóta körülötte forog az életünk. Először nagyon meg volt szeppenve, aztán körbeszaglászta a lakást, és kezdett kissé megnyugodni. A baj csak az volt, hogy éppen felmosás előtt állított be, így épp hogy valamelyest megszokhatta a szagokat, ki lett telepítve az előszobába, én meg nekiestem a padlónak Domestossal lyól. Sunyi ezt némileg zokon vette, úgyhogy Cicának ki kellett mennie hozzá, és addig játszani vele, amíg fel nem száradt a járólap. Ezután kezdhette elölről a felderítést.

Az azóta eltelt hat napban alapos tanulmányozásnak vetettem alá a kis vakarcsot, és a következőkre jutottam :

Sunyi
Született: Sunnyogó Dorottya
Anyja neve: Luca
fajtája: félperzsa
Apja neve: Ivó
fajtája: karthauzi
Született: Debrecen, 2004. 05. 16.
Különös ismertetőjegye:
nagyon-nagyon idétlen

1) Sunyi nagyjából 17 cm az orra hegyétől a farka tövéig. Nem egészen fél kiló lehet az egész macska, úgyhogy sokat kell etetni mivel jelenleg nem hogy ajtótámasznak, de levélnehezéknek se jó. Sunyi jelenleg szürke cirmos (ez valószínűleg később elmúlik), valamint szürke a szeme (ez is). A buta képe* piszkosfehér, hasonlóan a mellényéhez és a hasához.

* Figyelem! Ez átverés! Sunyi alapvetően nő, így feltétlenül tudatosítani kell magunkban, hogy az ostoba pillantások mögött félelmetes intelligencia rejtőzik, melyet arra használ, hogy az első adandó alkalommal - sunyi módon! - átvegye az uralmat a lakás fölött. A második adandó alkalommal a világ fölött. Ne feledjük: "Ma még csak egy tornacipő..."

2) Kiskoromban volt nekem két házimacskám, és akkor tudtam meg, hogy a szittya magyar cicának rózsaszínű a bőre. Ezt legegyszerűbben a tappancsán lehet csekkolni. Természetesen Sunyit is alávetettem alváz- és eredetiségvizsgálatnak, és kiderült: bizony tagadhatatlanul sötétbarna. Úgy tűnik tehát, hogy macskánk van. Whatever. Legföljebb nem viszem Véres Becsület tüntetésekre, és igyekszem távol tartani a bőrfejű macskáktól.

3) Sunyi homlokán egy nagy "M" betű van, ami nyilván a "Macska" szó rövidítése. Mivel a karthauzi cica igen nagytestű fajta, ez a jelzés valószínűleg arra szolgál, hogy ha különösen rövidlátó és debil tántikák érkeznek vidékről, és összecsapják a kezüket, hogy "jajjdeszép kiskutya!", akkor Sunyi a homlokát bökdösve válaszolhasson: "Macska, vazze! Nemcsak hülye vagy, de olvasni se tudsz?! "

4) Sunyi hasába roppant ügyesen egy motort szereltek. Ez a kis szerkezet szinte állandóan berreg. Valószínűleg ez a motor nem ugyanaz, amelyik a macskát hajtja, mivel sokszor alvás közben is berreg, viszont rohangászás közben időnként elhallgat. A szerkezet valószínűleg egy kis méretű akkumulátorról működik - hogy ez hol van elhelyezve a cicában, még nem sikerült rájönnöm! -, melyet a simogatás közben keletkező statikus elektromossággal lehet feltölteni. Amennyiben a következtetéseim helyesek, úgy ennek az elmés kis szerkezetnek a felhasználási módjai szinte korlátlanok! A jövő a macskákkal működtetett mobiltelefonoké! Persze, ha valaki - pl. Magamura - tud más magyarázatot a berregő működésére, azt kíváncsian hallgatom!

Megfigyeléseimet a következőképp tudnám summázni: Sunyi a világ legszebb cicája. Természetesen előfordulhat, hogy valaki ezt a kijelentést elsietettnek érzi, esetleg nem ért egyet vele. Csak én az ilyennel nem állok szóba.

Sunyi mellesleg holnap lesz két hónapos. Boldog szülinapot!

Köszönöm, nem veszek semmit. Már van civilizált világképem.

2004-07-14T09:47:00.000+02:00

[...]érvényes az elv: életet életért,
szemet szemért, fogat fogért,
kezet kézért, lábat lábért,
égetést égetésért, sebet sebért,
horzsolást horzsolásért.
Kiv 21.23-25

Tegnap ButyTime kolléga linkelt egy jegyzetet Tóta W. Árpád tollából (billentyűzetéből), most én következem. A kitűnő publicistának ma reggel ezzel sikerült biztosítania az alaphangulatot. Nagyon nem tudok mit hozzátenni, az úriember kiválóan foglalta össze a véleményemet. Az életfogytnak már most is csupán egyetlen előnye van az akasztással szemben, az, hogy esetleges tévedés esetén van lehetőség perújrafelvételre. Amennyiben viszont bűnös az illető, akkor takarítsák szépen el a közelemből. Szarok rá, hogy a szemét hulladékmegsemmisítőbe kerül, vagy szeméttelepre, sőt, ha az utóbbi a megoldás, hát fizetem a tárolás költségeit, amíg le nem bomlik, de basszus, ne szállítsák már vissza az ajtóm elé pár év múlva, ha lehet még büdösebben! Rohadtul nem átmeneti raktározásért perkáltam.

Talán csak azt hiányolom, hogy a kapcsolódó linkek között ez nem szerepelt. No és akkor mi van, ha fiatalkorú vagy, drága öregem? Annyi a különbség, hogy a jó édes anyukádat meg az apukádat is rohasztanám egy darabig a Csillagban. Ha sikerült annyira csődöt mondaniuk a társadalomban való létezés terén, hogy két ilyen szutyok selejtet neveltek nekünk, akkor köszike, de rájuk sincs szükség.

Isten hozott a majomházban

2004-07-13T22:04:00.000+02:00

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

Nézegetem a bloggertársak irományait. Vazze, ennyi lelkiroggyant szerencsétlent! Azért ez valahol durva. Miért kell nekem nyakig depressziósnak lennem, ha vetek egy pillantást mások életére? Most tényleg mi van? Mindenkinek agyára ment Dr. Csernus? "Neurotikus vagy. Bevállalod? " (Basszus, hogy utálom azt a kisstílű, puhapöcsű műmájert!) Nemá, hogy mindenki ilyen igazzy, mélyenérző melankolikus költőlélek legyen már! Az élet akkor is szép, ha belegebedtek.

Intermezzo: valahol a 2. sz. Belgyógyászati Klinika második emeletén apám ma is megvívja a harcát a rákkal, én meg túlságosan faszari vagyok, hogy bemenjek hozzá.

A hét kóanja: "Hová tűnnek a vidám emberek a plázákból zárás után?"

Előre a lenini úton

2004-07-13T16:49:00.000+02:00

További buherálgatások után ismét fejlődött a blog (nem, értelemes blogduma még mindig nincs itt). Van mostmár háttér, meg tagboard is, meg bővült a linkfal, stb. ButyTime-nak ismét elévülhetetlen érdemei vannak a dologban, hovatovább a tagboard egészen az ő műve. :a háttérből zajos ováció:

Fölpakoltam a simliket is, úgyhogy remélhetőleg szépen fogok majd tudni itten metakommunikálni. A simlik mellesleg az rpg.hu webchatjéről valók, ha valaki nem ismerné, akkor nézzen be, mert jó.

Ahogy magamat ismerem, nem hinném, hogy valaha abbafejezném az oldal módosítgatását, de azt hiszem, ez már úgy-ahogy véglegesnek tekinthető. Majd eccer írok is ide valamit.

New and improved design...

2004-07-11T14:40:00.000+02:00

Kész a blog új arca. Köszönet a szüleimnek, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre, a jóistennek, akit sokat emlegettem a tagek buherálása közben, blablabla... És külön köszönet ButyTimenak, aki rengeteget segített (meg ígérete szerint még fog is).

Oszt még az is lehet, hogy előbb-utóbb megszokom ezeket a gügye blogos nickeket is (bár nem túl valószínű). Mondjuk attól még Búvárzenekar elmehet a víz alá, fene az érzékeny lelkit neki!

Lusta vagyok

2004-07-10T11:16:00.001+02:00

Ez tény. A franc se tuggya, mikor írtam ide utoljára. Pedig azért történik mindenféle velem, meg életem is van... :magyarazkodik:

Tegnap érkezett Sunyi, a félkarthauzi (ezt így írják?), negyedperzsa, negyedházi cica. Hihetetlen hülye kis állat. Ugrabugrál, amortizálja a lakást, és folyton foglalkozni kell vele. Tegnap még a testvéreivel játszott kábé 320 km-re innen, nyilván nehezen veszi be a változást. Most indulás bevásárolni, mer kell még pár dolog a kényelméhez.

Öreg vagyok

2004-05-28T03:36:00.000+02:00

ezekhez a modernségekhez... Blog? Minek ez nekem? Most komolyan... Hajnali fél négy van, és lektorálnom kéne. Holnap határidő.

Meglátjuk.